Az utóbbi időben talán egyre kevésbé ciki pszichológushoz járni. Nem azt mondom, hogy optimális a helyzet, de talán már egy baráti társaságban is szóba kerülhet, hogy bizony a valaki jár vagy járt terápiába. Mivel ez nem mindenkinek természetes, egyeseknek meglepődhetnek. „Te?! Hisz neked nincs is semmi bajod!” A terápia miértjét már nehezebb megosztani és nem is kell. Mindenesetre egy ilyen megjegyzés piszok kellemetlen lehet és további kérdéseket is vethet fel. „Most akkor beteg vagyok? Esetleg gyenge, mert apróságokon rágódok, miközben másnak sokkal rosszabb?”
Az egészség vagy betegség meghatározása elég összetett kérdés. Attól, hogy van egy szép latin kifejezéssel körbeírható dolog, ami jelenleg jellemző rám, még nem kell magamat betegnek gondolni, mégis egy apróbb eltérés is okozhat nekem számottevő szenvedést. Igen kevés írás foglalkozik a lúdtalpasok betegségtudatáról, mégis sokan fordulnak vele orvoshoz. A lelki dolgok is ilyenek. Az nem betegség, ha képtelen vagyok tartós párkapcsolatot kialakítani, mégis tehet rettentő boldogtalanná. Akkor miért ne kérhetnék hozzá segítséget, hogy megértsem, miért is alakulnak így a dolgaim? Nem kell megvárni míg ég a ház!
Ezt az is jól mutatja, hogy a leendő terapeutáknak előírják, hogy sajátélményű terápiába kell részt venniük, ami pont olyan mint egy „sima” terápia, csak éppen itt a terapeuta egy tapasztalt kiképző. Ilyen módon a jelölt in szitu érezheti meg a különböző helyzeteket, technikákat, de ennél talán még fontosabb, hogy így saját nehézségeit, problémáit felismerheti és átdolgozhatja. Bizony mindenki cipel valami terhet a képzeletbeli hátizsákjában és ez különösen igaz azokra, akik segítő szakmát választottak. Ezért is fontos, hogy képzett szakembert válasszunk terapeutának.
Nem ritka, hogy nem az keres meg, akinek problémája van, hanem a környezete: sokszor a barátok, rokonok kérnének szerettüknek időpontot. Sajnos előfordulhat, hogy éppen az egyik tünet a betegségbelátás hiánya. Ilyenkor elég nehéz segíteni, hiszen a pszichoterápia megfelelő motiváció nélkül nem lehet hatékony: el kell járni minden héten, kényelmetlen dolgokról kell beszélni és bizony az is előfordulhat, hogy a terapeuta zavarbaejtő kérdéseitől átmenetileg rosszabbul lesz a kedves páciens. Szinte törvényszerű, hogy még a legelszántabbakban is megszólal a kisördög: ”Kell ez nekem?” Hát még azokban, akik nem is maguk miatt jönnek. Szerencsére ha az ellenérzésekről, a kétségekről lehet beszélni, akkor azok a kapcsolat épülését és a terápia sikerességet is szolgálják.
