Ha ismerőseinknek beszámolunk egy problémánkról gyakorta kapunk valamilyen tanácsot, akkor is, ha nem kérjük. Előfordul, hogy nem túl használható a javaslat – ezzel sokszor ő maga is tisztában van- mégis így fejezi ki a másik, hogy velünk van, figyel ránk vagy éppen azt, hogy ő is jó ismerője, netán szakértője a témának.
Talán éppen ezért meglepő lehet, ha a pszichológus vagy terapeuta sokkal ritkábban, vagy szinte alig tesz hasonlót. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha miután elmesélnénk a bajunkat a szakértő hümmögne egy kicsi, majd némi gondolkodás után kijönne a tökéletes recepttel, mi is lehetne a megoldás. Végül is működik a körzetorvosnál is. „Kerülje a zsíros ételeket, fogyasszon sok folyadékot, esténként pedig vegyen be egyet ebből tablettából!” Miért ne működhetne itt is? „Mondja meg magáét az anyósának, várja partnerét meleg vacsorával, hagyja ott a munkahelyét!” Tényleg jó lenne? Mi van, ha a sértett anyukát vigasztalva párunk csak késő este jön haza, a bizonytalan anyagi helyzettől meg még inkább frusztráltak leszünk? Talán valótlanul mutattuk be helyzetünket? Esetleg csapnivaló a pszichológusunk? Akár ennek az ellenkezője is előfordulhat: a házsártos mama kissé megszeppen, javul a párkapcsolatunk és valami olyasmiben teljesedhetünk ki, amire már régóta vágytunk. Minden tuti, hol van itt a baj?Ha összecsapnak a fejünk felett a hullámok elszaladunk egy terápiás ülésre, hallunk okosakat, aztán megy minden mint a karikacsapás. Lehet, hogy kár is megvárni míg eszkalálódnak a dolgok: járjunk az idők végezetéig terápiába! Minden ember mellé egy terapeutát! Vagy legalább valami patent applikációt… Megsértett a szomszéd, a telefonom meg majd megmondja, hogy hogyan reagáljak! „Menj háromszáz métert egyenesen, majd ezzel a frappáns beszólással gázolj bele az önérzetébe!” Mennyire jó lenne! Vagy mégse? Miért is lenne okosabb egy telefon vagy egy terapeuta? Ezt tanulta hosszú éveken keresztül, nem?. De mitől lenne szakértője pont az én érzéseimnek, az én kapcsolataimnak, az én életemnek? Naná hogy nem az. Nekem kell továbbképeznem magamat, hogy még inkább a szakértőjévé válhassak mindezeknek. Erre való a terápia. Persze a tanácsnak is meg van a maga helye és fontos szerepe egy segítő kapcsolatban. Ha valaki mint szexológus keres meg én is sok javaslatot teszek, hogy mit lenne érdemes kipróbálni, mi lehet hasznos. Mégis ha azt a célt tűztük ki, hogy megértsük mi áll egyes jelenségek hátterében, akkor azt csak közös munkával lehet, nekem kell rájönnöm a miértekre és a hogyanokra. A terapeuta abban segít, hogy a megfelelő irányba kutakodjak. Ha minden jól megy, miután a lezárul a terápia (vagy inkább egy kicsit később) valami olyasmit fogok érezni, hogy sokkal inkább rálátok a belső folyamataimra, ha úgy tetszik én vagyok saját magam 1.2-es verziója.